hétfő, szeptember 18, 2017

Búra alá zárva

*Árnynak az utóbbi időben elég sok dolga volt, nem is azért, mert olyan jól szórakozott volna, vagy mert jól ment volna sora, inkább pont azért, mert Művészünket olyan élmények érték, ami miatt még Árny és Fény munkája is megduplázódott. Papírmunkák, tárgyalás, melyet Fény hívott össze, és amely aztán több napos veszekedéseke torkollott. Mondjuk ha Árnyat kérdezzük, biztosan pozitívat fog mondani a dolog kimeneteléről...*
- Na... *egy hatalmas tömbnyi papírral tér be a szobába, amelyet nagy nehezen le is dob az íróasztala sarkára* bocsi srácok a leállásért, csak voltak itt dolgok nyár végén... Meg ősz elején. Jesszusom, komolyan mondom, aki kitalálta hogy legyen egy bazinagy épület, amit majd iskolának hívnak és ott össze lesz zárva egy csomó gyerek/fiatal, tanulás néven, az a világ egyik legnagyobb idiótája volt!! Vagy legalábbis mit sem értett a gyerekpszichológiához. Menjen csak ő be egy sereg gyerek közé!! *felindultan, majd egy mozdulttal kisöpri a haját a szeméből*
Viszont ami azt illeti, nekem még most is rengeteg dolgom van, ezt a halmot most át kell néznem, ez mind a mai anyag, ugyanis ma Fényé volt az őrség, így én csak utólag értesülhetek a ma történtekről... köszönjük Fény, igazán értékelem a te kis kitalált rendszeredet <3
Szóval jah, csak gondoltam indítom a kamerát és hátha valakit érdekel, ahogy közben kommentálok. Egyébként bevallom őszíntén, hogy kurvára nyomott vagyok, egész nap "aludtam" (ez egy meditációs folyamat, ami az újratöltődésemet segíti, és hasonlít a fizikai lényeknél nevezett alváshoz), most meg ittam egy kávét, de semmit sem változtat azon, hogy hetekig egy percnyi időm sem volt. Szóval bocs a káromkodásért, vagy bármi egyébért ami esetleg nem megszokott tőlem, mondjuk még alig voltam aktív... mit tudtatok volna megszokni? *fintorogva vállat ránt és bevágódik a sok lap mögé, nézegetni kezdi őket* Na kezdjünk hozzá...
...Ez eddig dögunalom.

*2 órával később, egy vágás után...*

Hopp gyerekek, itt végre volna valami! Egy újabb kis firkálmánnyal bővült az "Úgysem mutatom meg senkinek..." mappa a Művész fejecskéjében. Huhú, emlékeztek még mit ígértem? *sunyi vigyor* Ideje közszemlére hozni egy művet... *és elkezdi felolvasni*



Búra alá zárva

"Az érzés, mikor teljesen le vagy nullázva... Amikor valójában minden egyszerre történik, te mégsem fogsz fel semmit. Mintha a világ beindulna körülötted, de te elfelejtenél vele indulni. Sőt, mint aki megállt a tömeg közepén. Semmit nem érzékelsz, és semmi érzelmet nem mutatsz. Minden csak van, de semminek nincs jelzője. Nincs szép vagy csúnya, jó vagy rossz, minden csak szürke és semmilyen. Mindenről van gondolatod, de semmivel nincsenek érzéseid. Mint akit betettek egy szürkés, poros, enyhén átlátszó üvegbúrába. Mindenről csak torz képet kapsz, de semmivel nincsen valós kapcsolatod.
Valaki beszél hozzád, de nem érted miről. Talán érted, de azt nem, miért neked. Máskor csak azon gondolkodsz, mennyire haza akarsz menni. Aztán beugrik, hogy tulajdonképpen őt általában szívesen szoktad végighallgatni. Koncentrálni próbálsz, de nem megy. Eltorzít mindent a szürke üveg, és nem foglalkozol vele többet.
Vagy beszéljünk rólad, vagy hagyjuk az egészet. Csak ahhoz van erőd, hogy te elmesélj valamit, de az is csak olyan lehet, ami tényleg nagy dolog, különben egyáltalán meg sem mozgat. Aztán meg amúgyis menjünk már, mert túl nagy a hangzavar körülötted. Mert éppen mindenkinek ordibálnia kell a másiknak egy méterről, hogy meghallja. Vagy lehet, hogy pont a csöndet kifogásolod. Egyáltalán, mi az hogy itt annyira nincs senki, hogy csönd legyen?
Csak haza akarsz jutni. Egyedül. De valójában ott sem tudod mihez kellene kezdened. Azt érzed, hogy álmos vagy, ezért elsőnek arra gondolsz, hogy aludnod kellene. Aztán rájössz, hogy akkor hamarosan másnap, mikor ismét emberek közé kell menned... Így inkább valami tevékenyebb dolog mellé teszed a voksod.
Mondjuk elsőnek enni kéne valamit. És akkor már nézzünk TV-t. De egyébként talán még az lenne a legértelmesebb, ha tanulnál másnapra. Hiszen úgysem csinálsz nagyon mást, azt meg amúgyis kellene. És persze kivételesen nem hagynád az utolsó pillanatra. Már majdnem nekiállsz. Aztán mégis lemondasz róla, mert uram isten, az hogy nézne már ki, hogy annyira unatkozol, hogy már tanulni akarsz nekiállni?
Hiszen neked van hobbid is. Kettő. Az egyiket régóta csak ritkán űzöd, de a másik a szakmádhoz tartozik. Szóval esetleg nekiállhatnál rajzolni. Visszaemlékezel, milyen megnyugtató is tud lenni egy 2-3 órás, tömény zene hallgatással és rajzolással töltött idő.
Lapot veszel elő és ceruzákat. Nekiállsz ráhangolni magad, gondolkodsz a témán, miközben zenék után kutatsz. De elveszel a számok közt és már egyáltalán nem érdekel az előbbi ötleted. Már ha már volt. A ceruza többször is kicsúszik a kezedből a földre és a lapot is meggyűröd az öledben. A zenéktől várod, hogy érzelmeket indítsanak benned, de még mindig minden olyan tompa. Ez eddig a legjobb élményed a nap közben.
Nem tudsz magaddal mit kezdeni. Már a rajzolást is feladtad. Az utolsó mentsváradhoz fordulsz: az interneten beszélgetsz. Hiszen több távoli barátod is van. Akikre tudod, hogy ugyanúgy bármikor számíthatsz. Ha van is még, akivel nem találkoztál.
De nekik is lehet rossz napjuk. Te pedig nem vagy képes örülni az örömüknek. Nem vagy képes nagyobb együttérzésre sem, ha szomorúak. Nem tudsz segíteni, nem érted mit miért mondanak, nem érzed, mi a vicc, és mi a szemrehányás. Csak annyira van még erőd, hogy dühös legyél.
Valójában nem is tudod miért érzed ezt. Feldühít, hogy még ők sem lehetnek boldogak. Feldühít, hogy még a szürke búrán keresztül is látod a világ hibáit. Látod, hogy mindenki elégedetlen valamiért.
Azt várod, hogy megértsenek, de nem hallják ahogy kiáltasz. Kapnál segítségért, de nem mozog a kezed. Az arcod sem rezdül, csak bámulsz magad elé, és csak rajzolni tudsz nekiállni. A firkáid kivehetetlen vonalak. Fogalmad sincs róla mit művelsz. Semmit sem látsz. Mert a testeddé vált, szürke búra fojtása alatt, némán könnyezik a szemed.

... Ez tényleg csak velem fordul elő?"


... Azt hiszem nem. *teszi le a lapot a többi közé. Pár percig még csak maga elé néz, majd csendben kinyomja a kamerát* Jobb lesz, ha ti inkább csak alszotok.

szerda, augusztus 02, 2017

Ismerkedjünk kicsit meg - érdemtelen hírek

Üdvözöllek kedves vándor, ki hosszú utat tettél meg az internet erdejében, és megfáradtál, és bla bla bla, el ne pörgess, csak próbálok valami formát adni ennek az izének...
Szervusztok drága árnyékkedvelőim. Ogh, majd mi is kitalálunk nektek valami cukika nevet, okika? ^^ Istenem, hányok ezektől a cuccoktól... De mondjuk tényleg kitalálok majd valami nevet, amin hívhatlak, kedves olvasóim. De gondolom a legtöbb idevágó dolgon megsértődnétek. *az ujjával elgondolkodva kocogtatja az állát* Sajnálom, de én a "sötét" és szinonima szavakat nem feltétlenül negatívan használom. Hiszen egy árnyék vagyok, mi mást tehetnék, mint értékelem ezt a létet? *nevetve széttárja a karját* Szóval nézzétek el nekem.
Oh, egyébként ez itt az én kis munka és blogolószobám. *gondol itt a háttérre* Tetszik? Úgy kukáztam ám, nehogy azt higgyétek, hogy én tudok ilyet alkotni... Az én kis művészem is még csak próbál eljutni ide.
Amúgy ne essünk félreértésekbe: én szeretem az emberemet. Miért ne tenném, hisz ha nem létezne, én sem lennék! De mit vártok egy árnytól, hogy rózsaszín felhőket okádjak? Na persze. Nekem marad az unalom és a kritikák.

Hallgassunk is bele egy kicsit a híradóba, mi is történt ma? *felveszi a szemüvegét és maga elé vesz vagy egy tucat lapot, aztán nekilát átnyálazni* A világ problémái nem érdekelnek, így is túl sok van belőle, igen, a politikát is úgy ahogy van átugorjuk, senkit nem érdekel... *dobálja is el a lapokat, míg csak egy marad* ... az időjárás jelentés is kamu, na de ez. Ez már fontosabb emberek. Hírek a Művészünkről! *meglepetten felvonja a szemöldökét, ahogy a kamerába néz*
Na nézzük, mit is alkottunk ma írás szempontjából? Huha. Durván semmi. Se egy bekezdésnyi folytatás, se egy novella, még egy sor sincs... Ogh de, bocsánat, itt van egy apró ötlet egy történethez, ami már vagy 4 hónapja nem halad... *megvetően lejjebb tolja a szemüvegét* Gratulálok... taps-taps.
Egyébként ha jól látom rajzolásban fejlődünk. Regisztráltunk egy új oldalra, ahol megoszthatjuk a többi Furryvel a munkáinkat... jól van. Szép. Fény kitett magáért... Úgyhogy azt hiszem holnap közbe is fogunk avatkozni.
*lerakja a lapokat és az egyik könyvespolcról függő madzaggal lehúz egy hatalmas térképszerű diagramot, majd a kezébe vesz egy hosszú pálcát*
Na már most. Ez itt a mi kis Művészünk. *mutat az alakra* Ez itt az, amit jelen állás szerint én birtoklok *körbehatárol egy jelentős területet, ami szürkére van színezve a többi, fehér terület mellett* Ezt itt pedig Fény... ő az ellenfelem, ha még nem említettem volna. Amolyan "kisangyal" *elváltoztatott hangon, grimaszolva*
Khm. Tehát. Jelen állás szerint még én állok nyerésre, de a művészek elég kiszámíthatatlanok... meg ebben a korban elég labilisek is. Szóval az állás gyakran változik. Egyébként most alszik, azért tudok nyugodtan erről nektek magyarázni. Meg mert Fény eltiltott az álmaiba való belenyúlástól, szóval jah, van egy kis szabad időm ilyenkor... *a pálcát összetolja kicsire, a diagramot pedig visszatekeri*

Amúgy általában rettentően unatkozom... Nincs valakinek kedve csevegni valamiről? Írjatok már valami témát... Ja meg hogy olvasható-e a betűtípus. Tudjátok én adok a részletekre *kacsint* Pontosabban próbálnék legalább ezzel kezdeni valamit, csak fene se ért ehhez az oldalhoz. Azért csináltam, mert már tényleg rém fárasztó volt magamban ücsörögni órákig... Mivel ugyebár nekünk nincs szükségünk alvásra.
Maximum azzal szoktam szórakozni, hogy más alakot veszek fel, mint a sajátom. Mivel ugye... árnyék vagyok. És egy árnyék sokféle lehet. Szóval minimális alakváltási lehetőségem van. Pontosabban az alakváltás lehetősége korlátlan, csak nem tart örökké. *visszaül az asztalához és belekortyol a kólába*
Szóval ja... Asszem egyenlőre ennyi, meguntam a dumálást. Majd legközelebb még úgyis jelentkezem, ha lesz időm, meg egyebek... Köszi, aki idekattintott. Rátok! *emeli fel a dobozos italt* Na sziasztok legközelebb! *azzal felhajtja a maradékot, és leoltja a lámpát, amellyel egy időben eggyé válik a feketeséggel...*

Fény

Hahó? Van itt valaki?
Bocsi, nem maradhatok soká, egy időre elüldöztem ugyan Árnyat, de hamarosan visszatér... Plusz nem hagyhatom magamra a gazdámat, mert addig még a végén depressziót csinál szerencsétlennek... *morog*
Csak hogy gyorsak legyünk: a nevem Fény, én vagyok a már emlegetett "művész" fényesebbik oldala; akit Árny a padlóra akar küldeni, én annak vagyok az őrangyala. Kicsit olyan mint a történetekben, a szereplőkben élő angyal és az ördög. Ráadásul köztünk sem igazán van megegyezés... Talán csak abban, hogy mi legyünk a mindennapi döntésekben akik alakíthatjuk gazdánk sorsát. De hát ez nem egy olyan különös dolog...
Valamint nem időzöm itt sokat, hagyom, hogy Árny is kiélje magát valamiben... Elvégre a csatáinkban nem szándékozom engedni az emberünk érzelmei feletti irányításból. A túl sok sötét nem tesz jót neki... Ahogy egyetlen fejlődő kis virágnak sem. Szóval remélem ez a blogolgatás majd kifárasztja ellenfelemet egy kicsit.
Mindenesetre csak azt akarom mondani, hogy ne vegyétek őt túl komolyan! Általában csak a szája nagy. Az őszíntesége pedig lehet sértő (tuti az lesz, ismerem), de azt hiszem nem célja. Szóval csak óvatosan emberkék, és fárasszátok ki nekem légyszi! ;)
Ogh, azt hiszem, jön! Itt sem voltam, okés? Ha nagy gáz lesz, még benézek! Halika! ^^

*Árny egy teljes mértékben egészségtelen, de kit érdekel, kólával a kezében visszaül a kis asztalához, lámpa fel, lábak az asztalra* Khm... nah itt vagyok skacok! ... hmh, fura aurát érzek... Történt valami míg elvoltam? *gyanakodva körbeszimatol, majd végül vállat von* hm, biztos túl sok kólát ittam...
Na drágák, akkor végre mehet a móka! ;)

Árny

Istenem.. gyerekek tudjátok meddig tart megszerkeszteni egy ilyen blogot? Úgy hogy egy minimálisan jól is nézzen ki? Hát nekem órákig. Nem lehet valahol szólni a készítőknek, hogy csináljanak végre olyan betűtípusokat, amikben az ő nem vált vissza arialra vagy times new-ra? Esküszöm nem igaz, hogy minden jól kinéző stílusból hiányzik az a szerencsétlen ő... miért gyűlöljük őt ennyire??
Khm, bocsánat... azt hiszem elragadtattam magam. Hiszen még bemutatkozásom sincs. Azt hiszem kéne, vagy illene, vagy valami ilyesmi. Nem mintha sokat mondhatnék magamról.
A nevem Árny. És egy kiforróban lévő (vagy éppen elbukás alatt álló) művész árnyéka vagyok. Egy fiatal rajzosé. Egy leendő film-animátoré. Egy íróé - legalábbis ő annak mondja magát. Ám itt vagyok én, hogy kiábrándítsam.
Én vagyok az árnyoldal, az őszínte, aki kimondja a rosszat. És maradjunk annyiban, hogy a gazdám az utóbbi időben nincsen jó passzban. Túl sokat hallgat rám, a fényoldal azt mondja. Én nem értek egyet. Szerintem csak megjött az esze. Jobb, ha reálisan látja a dolgokat, mintha álomvilágban él, nem igaz? A művészek örök-gyermek lelkéről szóló mesékben mit sem hiszek. Mondják maguknak, akik mindig boldogok. Van ilyen a sorainkban? Ugye hogy nincs. Ez nem klisé, de mindenkinek van mély pontja. Mindenkinek van egy hozzám hasonló - olykor talán gonosz - árnyoldala.
De csak keveseké indít blogot. Szóval ha érdekel, ahogy a saját Fényoldalam küldöm a süllyesztőbe és megosztom azt, amit a "művész" nem értékel elég nagyra, akkor itt az ideje kicsit jobban körbenézned. Nyugi, én itt leszek. És figyelek. A fény képes eltűnni, de az árny örök...



UI: amint látjátok találtam jó betűtípust...  szeressétek az ő-ket. Nem ő tehet róla, hogy kevés nyelvben használják.

Árny

Istenem.. gyerekek tudjátok meddig tart megszerkeszteni egy ilyen blogot? Úgy hogy egy minimálisan jól is nézzen ki? Hát nekem órákig. Nem l...